8. rész

Az Igazgatónő nagy gondot fordított arra, hogy a történet minden apró részletével megismerkedjen. Ezek közvetve vagy közvetlen kapcsolódtak a délutáni incidenshez. Zsófi és Klaudia külön-külön töltött majdnem egy teljes órát Somogyi igazgatónő irodájában, a kérdések csak úgy záporoztak feléjük. Zsófit annyira megviselte a nő faggatása, hogy végül sírva fakadt és mindent elmondott. A tanárnő a Dávidról szóló részeket kommentár és kérdés nélkül hallgatta végig. Amikor a lány befejezte mondandóját, elgondolkodva méregette őt. Rövid jegyzetelés után kiküldte, majd Klaudiát hívatta magához.

Zsófi idegesen járkált fel-alá, amíg barátnőjét várta. A titkárnő többször is rászólt, hogy üljön le végre, de ő nem tudott nyugton maradni. Végül úgy döntött, inkább kisétál a folyosóra, és ott várja meg Klaudiát. Amikor nagysokára megjelent, Zsófi sírva borult a nyakába. Klaudia hosszú percekig vigasztalta őt, majd lassacskán nekivágtak a hazavezető útnak. Közben átbeszélték, mi történt az igazgatói irodában.

***

Néhány nappal később nagy változás köszöntött a gimire. Somogyi tanárnő az iskola rádiójában hirdette ki a fiúk büntetését. Nevek nélkül beszámolt Dávid aljas tetteiről és a verekedésről is. Mélyen elítélte mind a két diák viselkedését, ezért az írásbeli megrovás mellett felhívta a figyelmüket arra, hogyha még egyszer hasonló incidens történik kettőjük között, akkor azonnali hatállyal eltanácsolja őket a gimnáziumból. Döntését az érintett tanulók szüleivel is tudatta, akiknek személyesen is meg kellett jelenniük az iskolában elbeszélgetésre.

Zsófi megkönnyebbülve hallgatta az Igazgatónő szavait. Úgy érezte, most már végérvényesen maga mögött hagyja a Dávid korszakot. Krisztián miatt viszont rettenetes lelkiismeret-furdalás gyötörte. A fiú miatta került bajba, ráadásul ő is végzős, a tavaszi érettségije és felvételije forgott most kockán. A sulirádióban elhangzottak után felkereste, de Krisztián távolságtartóan és szűkszavúan rendezte le őt. Zsófi nagyon kényelmetlenül érezte magát, ráadásul mindenki őket bámulta, így elköszönt a sráctól és visszasietett az osztályába. Reménykedett, hogy előbb-utóbb oldódni kezd majd a feszültség kettőjük között, de ahogy teltek a napok, Zsófi úgy lett egyre szomorúbb és csalódottabb. Nem változott semmi, Krisztián továbbra is kerülte őt.

 ***

Beköszöntött az Advent, Zsófi kedvenc időszaka. Most mégsem tudott neki felhőtlenül örülni. Egyik hűvös, téli reggelen egykedvűen indult útnak a suliba. Amikor megérkezett, gépiesen pakolta el kabátját, sálját, sapkáját és kesztyűjét, aztán elgondolkodva csukta be szekrényének ajtaját. Homlokát a hideg felülethez érintette, miközben mélyeket lélegzett. Jólesett neki a hűvös acél érintése, amitől feszültsége lassan oldódni kezdett.

– Jól vagy? – kérdezte Klaudia aggódva.

– Persze – mosolygott bágyadtan barátnőjére.

– Akkor mi ez a világfájdalom? – kérdezte összehúzott szemöldökkel a másik. – Eskü, nem értem, megint mi ütött beléd. Végre túl vagyunk minden nehézségen; Dávid lekopott rólad, megkapta méltó büntetését, ráadásul a többiek is megtudták, micsoda egy aljas féreg. Szóval miért vagy magad alatt? – Klaudia nem tágított, csípőre tett kézzel vizslatta barátnőjét.

– Krisztián – suttogta. Könnyes szemmel, tanácstalanul meredt Klaudiára.

– Nem tudom, mit tegyek. Nem értem, mitől változott meg a viselkedése – sírta el magát.

– Ó, Zsófi – ölelte magához Klaudia. – Annyira sajnálom. Biztos van valami észszerű magyarázat Krisztián viselkedésére. A bátyám mesélte, hogy a történtek után nagyon keményen bántak vele a szülei. Totál ki vannak bukva rá. Félnek, hogy Krisztiánt nem veszik fel arra az egyetemre, ahova jelentkezni szeretne. Lehet, most ő maga sem tudja, mihez kezdjen, hogy viselkedjen veled. Ráadásul Dávid miatt sem könnyű az élete.

– Á, az a seggfej nem fogja kockáztatni a sportösztöndíját és az úszókarrierjét. Nem hiszem, hogy ezek után belekötne Krisztiánba – szipogott.

– Igazad van, de Dávid egy idióta. Nem tudhatjuk, mikor kattan be. Egyetértek abban, hogy az úszás számára a legfontosabb, talán azt tényleg nem kockáztatja. De ki tudja? Egész nap össze van zárva Krisztiánnal. Egymás közelében kell lenniük az órákon. Elég egy apró szikra, és berobban a köztük lévő feszültség. Adj egy kis időt magatoknak! Biztos vagyok benne, amint lenyugodnak a kedélyek, fel fog keresni – mosolygott rá Klaudia biztatóan.

– Köszönöm. Csak olyan sok minden történt az utóbbi időben, ami kikészít – sóhajtott fel bánatosan.

– Tudom, de most már minden rendben lesz – karolt bele Zsófiba Klaudia, majd a termük felé vették az irányt.

***

Zsófi hiába bízott barátnője szavaiban, Krisztián sem személyesen, sem telefonon nem kereste őt a következő napokban. Amikor néha-néha összetalálkoztak a folyosón, a fiú a másik irányba ment tovább, mint aki szándékosan nem akar róla tudomást venni. Zsófi ettől egyre tanácstalanabb és bánatosabb lett. Klaudiát faggatta, hallott-e bármit, ami megmagyarázná ezt a viselkedést, de barátnője is értetlenül állt az események előtt.

Klaudia nem szólt Zsófinak arról, hogy egyik este megkérdezte testvérét, mi van a haverjával. Marci először ki akart bújni tesója indulatos faggatózása alól, de Klaudia töretlenül mondta a magáét, amitől kénytelen volt válaszokat adni: – Semmi közöd hozzá, hogy Krisztián mit miért tesz. Amúgy is megkért, hogy senkivel se beszéljek róla, veled meg pláne nem. Azonnal rohannál Zsófihoz pletykálkodni – kiabálta mérgesen, amikor már úgy érezte, sarokba szorították.

– Marci! Nagyon megbánod, ha most elhallgatsz előlem valamit. Zsófi is a barátod, joga van tudni, Krisztián miért bánik így vele.

– Miért, hogy bánik vele? Tudtommal sehogy – fonta össze karját durcásan a fiú.

– Hát ez az, hogy sehogy! Pedig előtte még úgy odáig volt érte, hogy meg is csókolta – kelt ki magából indulatosan Klaudia.

– Komolyan? Megcsókolta Zsófit? – Marci álla leesett a döbbenettől. Barátja elfelejtette megemlíteni ezt az apróságot.

– Nem tudtad? – most a lányon volt a sor, hogy meglepődjön. Átkozta magát, amiért kiszaladt a száján. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni barátnőjét, de azt hitte, Krisztián mindenről beszámolt Marcinak. Ezek szerint tévedett.

– Jól van, akkor elmondom, mit mondott, de ígérd meg, hogy köztünk marad – sóhajtotta megadóan a fiú. Klaudia bólintott, visszafojtott lélegzettel várta a folytatást. – Krisztián nagyon is odáig van Zsófiért, ezt én is tudtam. De a balhéja után úgy döntött, távol tartja magától. Szerinte ha nem beszélnek és találkoznak, jobb lesz mindkettőjüknek. Tudja, hogy Dávid egy időzített bomba, a tanév vége meg még baromi messze van. Szerinte csak így tudja megvédeni Zsófit, és átvészelni a hónapokat az érettségiig.

– Ezért inkább ellöki magától azt, akit szeret? A hülye Dávid miatt? Az agyam eldobom – tárta szét dühösen a karját Klaudia. Felbőszült a hallottaktól. Szíve szerint testvére helyett Krisztiánnal veszekedett volna, de akkor csak az ikertesója volt jelen, így rajta töltötte ki a mérgét.

– És te meg sem próbáltál a lelkére beszélni? – kérdezte, már szinte kiabálva.

– Szerinted? – szólt vissza ingerülten Marci – Állandóan erről papolok neki. Látom Zsófit is, hogy milyen savanyú képpel jár-kel a suliban. Kész világfájdalom. Krisztián a másik fele, folyton rosszkedvű és alig lehet vele normálisan beszélni. Dávid meg röhög a markába, az első sorból szemléli az eseményeket. Bosszant, hogy annak a tetűnek az égvilágon semmit sem kellett tennie, és mégis bosszút tudott állni.

Klaudia elnémult. Járt az agya, mit lehetne tenni. Nehogy már Zsófi és Krisztián azért ne legyenek együtt, hogy Dávid nyugton maradjon!

– Beszélek vele, hogy térjen észhez – jutott döntésre a lány.

– Figyelmeztetlek, ne merészeld elmondani Zsófinak, amiket neked mondtam – mordult rá Marci idegesen a húgára.

– Vegyél vissza! Szóba se hozlak – legyintett a levegőben, majd sarkon fordult és elviharzott.

Klaudia sokat gondolkozott az elmúlt napokban, és arra jutott, hogy ez a nagyképű hólyag már nem árthat senkinek. Való igaz, hogy Dávid imádta, hogy ő a Jani a suliban, meg a lányok bálványa, de a sportösztöndíja és sportkarrierje még az iskolai hírnevénél is fontosabb. Klaudia hallott ezt-azt, nyitott füllel járt. Zsófi fején találta a szöget, amikor azt mondta, Dávid nem fog kockáztatni. Miután behívatták a ficsúr szüleit és még intőt is kapott, láthatóan észhez tért. Így Klau nem osztotta Krisztián véleményét.

***

Már majdnem besötétedett, mire Klaudia megnyomta a csengőt Krisztiánék kapuján. Mélyeket lélegzett, hogy legyűrje nyugtalanságát. Nagyon szerette volna, ha sikerül a fiút meggyőznie arról, hogy hagyjon fel az eddigi viselkedésével és beszéljen végre Zsófival.

Néhány csengetés után Júlia szólt bele a kaputelefonba. Klaudia gyorsan elhadarta, hogy csak néhány szó erejéig zavarná a fiát, kérte, ha otthon van, küldje ki hozzá, nem szeretne sokáig zavarni. Néhány perc várakozás után Krisztián jelent meg a kapuban. Láthatóan nem örült a lánynak. Az udvariassági körök után a fiú kérdő tekintettel meredt Klaudiára.

– Hallgatlak! – fonta össze a karját mellkasa előtt, Krisztiánnak mintha beindult volna a védekező mechanizmusa. Feszélyezte a lányból áradó határozottság, ami már-már erőszakosságba csapott át. Szeretett volna minél hamarabb megszabadulni tőle.

– Zsófiról akarok veled beszélni – kezdte.

– Akkor kár volt idejönnöd – vágott a másik szavába Krisztián gúnyosan. – Nincs miről beszélnünk.

– Én ezt másképp látom – tette csípőre a kezét Klaudia. – Most pedig szépen végighallgatsz, mert ha nem, idecsődítek mindenkit és olyan műsort rendezek, amit nem felejtesz el, az tuti.

– Ne fenyegess, azt utálom – bökött ujjával ingerülten a lány felé.

– Én meg azt utálom, ha nem hallgatnak meg – dobolt a lábával idegesen.

– Jól van, essünk túl rajta! Sajnálom szegény tesódat, amiért ilyen erőszakos nővére van – adta be a derekát egy fáradt sóhaj kíséretében Krisztián.

– Ne sajnáld, nem olyan szende fiú, mint amilyennek látszik. Neki köszönhetem, hogy ennyire határozott vagyok – vágott vissza élesen, majd az egyik pad felé mutatott, ami pont Krisztiánék kertkapuja mellett állt – Gyere, üljünk le oda!

– Remek! Ezek szerint nem egy gyors menetre számíthatok – forgatta a szemét a fiú.

– Ne szellemeskedj, inkább vágjunk bele! – Klaudia kényelembe helyezte magát, mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon. Nem akart Krisztiánnal veszekedni, csak azt szerette volna, ha normális majdnem felnőttek módjára szót értenek egymással.

– Áruld el nekem, miért kerülöd Zsófit! Mielőtt terelnéd a témát, tudok a csókról, úgyhogy kíméljük meg egymást a mellébeszéléstől! – Krisztián néhány pillanatig döbbenten nézett rá, aztán idegesen a hajába túrt. Látszott rajta, hezitál, nagyon küzd az érzéseivel. Végül halkan mesélni kezdett:

– Hát jó, mivel elmondta, így valóban hülyeség lenne úgy tenni, mintha közömbös volna számomra. Közel kerültünk egymáshoz, de a Dáviddal való balhém közénk állt. Nem akarok annál több fájdalmat okozni Zsófinak, mint amit átélt. Nem érdemli meg, hogy újrakezdődjön minden. Dávid csak arra vár, hogy újra belénk köthessen. Engem kerülnie kell, ha meg akarja szerezni az ösztöndíját, illetve az úszócsapatban is benne akar maradni. Az ő szüleivel is beszélt Somogyi tanárnő, szóval árgus szemekkel figyelik minden lépését. Az Igazgatónő világosan kijelentette, még egy balhé és kicsap minket a suliból. De azt nem tiltotta meg, hogy beszéljen Zsófival. Más kérdés, hogy a diákok nagy része már nem hisz neki, de ismerve ezt a tetűládát, úgyis megtalálja a módját, hogy ártson Zsófinak. Ezt pedig nem tudnám elviselni, tuti beverném a képét, ha egyetlen rossz szót is szólna rá. Viszont az én szüleim is ki vannak akadva, úgyhogy nem akarom az érettségit és a felvételit kockáztatni.

Klaudia csak a fiú arcát figyelte, egy ideig nem szólt semmit. Gondolatai lázasan pörögtek, a megoldáson törte a fejét. Megértette a Krisztiánban dúló érzéseket, de képtelen volt beletörődni abba, hogy két ember, akik láthatóan odavannak egymásért, egy ilyen senkiházi Dávid miatt ne jöhessenek össze.

– Megértelek, de tudnod kell, hogy Zsófi nagyon szenved ettől. Úgy érzi, cserben hagytad, amiért hirtelen hátat fordítottál neki. Egy Dávid sem ér annyit, hogy eldobd magadtól azt, akit szeretsz. Mindenre van megoldás, még arra a suttyóra is, hisz mindenkinek van gyenge pontja. Gondolkodj el ezen – zárta le a beszélgetést Klaudia. Bátorítóan megveregette a fiú vállát, aztán talpra szökkent, láthatóan indulni akart. Krisztián egy darabig ámulva nézett fel rá. Olyan hirtelen változott meg a lány hangulata, hogy alig bírt vele lépést tartani.

– Holnap délután gyere le a tóhoz, mutatni szeretnék valamit! – Klaudia hangja vidáman, bár kicsit erőltetetten csengett. Most már végképp összezavarodott a lányt illetően.

– Csak ötre tudok odaérni, előtte családi banzáj lesz nálunk – válaszolta. Sosem tartotta magát kíváncsi embernek, de most határozottan úrrá lett rajta ez az érzés. Vajon mit akar tőle a lány? Pláne szombat délután? Nincs jobb dolga?

– Oké, legyen akkor öt óra! A nagy fűzfához gyere, ott talán nyugi lesz – vetette oda Klaudia, aztán gyorsan elköszönt. Minél előbb haza akart érni, mivel egy terv kezdett alakot ölteni benne. Még néhány dolgot el akart intézni, mielőtt megvalósulna. Mosoly terült szét az arcán, mivel tudta; minden mozaikdarabka a helyére került.

***

Befejező rész:

Lányregény 9. rész