Újévi harsonák

Csengő csendül, trombita szól
Új évre hív a harsona szó.
Kívánj hármat, tán valóra válik
ne hagyd a reményt köddé válni.

Most van esély a szebbre, jobbra
ne nézz vissza a múlt árnyaira.
Csak előre tekints bizakodva
a jövőre koncentrálj kitartóan.

Koccints egy jót, vigadj végre
ez az éjszaka belépő egy új vidékre.
Higgy újra a mesékben, mert
valóra válhatnak az álmok, ha szépen kéred.

***

Ezzel a néhány sorral ámít minket az éj,
én mégsem hiszem egy szavát sem soha többé.
Szomorúan állok, feléd nyújtom a kezem,
de Te csak a pezsgős pohárra figyelsz teljesen.

Látom rajtad, benned még ott a remény
mindent elhittél, amit ez az éjszaka ígért.
Könnyes szemmel nézek fel rád,
nem merek szólni, hogy hitem elhagyott réges-régen már.

Mosolyodat látva mégis lépek egyet,
egy táncra hívlak inkább, hogy ne vegyem el a kedved.
Ó, de hirtelen magamra sem ismerek
engem is behálóz ez az éjszakai rettenet.
Elcsábulok ismét, megtörik az akarat,
csillogó szemmel bámulom a poharat.

Csatánkból az Új év kerül ki győztesen,
gúnyosan koccint velem, hogy ismét behálózott rendesen.
Szégyellem magam, szólnék párat,
de rád nézve inkább csukva tartom a számat.
Talán jobb is, ha néma maradok,
már csak a tettek számítanak, nem a hazug mondatok…