Csengőszó

Szán suhan a téli tájban,
csengőszó kíséri az éjszakában.
Nem számít se hó se szél,
dacol mindennel, csakhogy célba érjen még.

Nem érdekli, hogy mindene átfagyott
csak az ígéret, melyet egy kislánynak adott.
Karácsonyra újra együtt lesznek végre,
már nem áll közéjük senki ezen a vidéken.

Elhárult az akadály, eljöhetett ide
Zakatoló szívvel útra kelhetett végre.
Eljött hát a pillanat, megleli a házikót
a legédesebb mosoly várja oda bent a félhomályban.

Sírva kacagva borulnak egymás nyakába
jó pár percig csak gyönyörködnek egymásban.
Tűz pattog a kandallóban,
a karácsonyfa díszesen áll a sarokban.
Összebújnak, beszélgetnek
igyekeznek bepótolni minden távol töltött percet.

Egyszer csak a kislány könnyes szemmel ránéz
– Anya ne menj el soha többé, maradj velem itt, a mennyországban örökké.