Kávé varázs

Gondolatok a kávéról, a nyugalomról és arról, hogy léteznek tökéletes pillanatok.

Elgondolkodva ülök a konyhában, végre szakadatlan ömlik be a napfény az ablakon. Hosszú idő óta ez az első esőmentes nap. Az előrejelzés szerint hosszú ideig tiszta idő várható. Behunyom szemem, megkönnyebbülve sóhajtok fel kezemben egy csésze finom tejeskávé. Pár perce készítettem az új kávégépemmel, amit férjemtől kaptam ajándékba. Nagyon szuper masina, mindent tud, ami a kávékészítéshez kell. Darál, de ha nincs szemes kávé, akkor tölthetek bele őrölt változatot is. Forró vizet is adagol, úgyhogy ha éppen teára vágyom, az is elkészül pillanatok alatt.

Ma nyugalom és béke vesz körül, egyedül vagyok. Gyermekeim az iskolában múlatják az időt, férjem munkaügyben vidékre utazott, ma enyém az egész ház.

Reggel elhatároztam, amint letudom korai kötelezettségeimet (gyerekszállítás, ügyintézés stb.), hagyok magamnak egy félórát, mielőtt nekikezdenék a munkának. Semmi másra nem vágytam, mint arra, hogy leüljek a napfényes konyhámban egy csésze kávéval a kezemben.

Most végre csukott szemmel ízlelgetem ezt a mesésen finom italt. Így az igazi, hogy az utolsó cseppig ki tudom élvezni.

Pár éve még egy multinál dolgoztam, ezért reggelente rohantam az irodába. Ott egy gyors kávé után belevetettem magam a megbeszélések végeláthatatlan tengerébe. Ha szerencsém volt, és főnököm tartott pár perc szünetet, gyorsan kiszaladtam a teakonyhába, és feltankoltam egy újabb adag csodás eszpresszót. Hiába a legfinomabb és legjobb minőség – a cég, ahol dolgoztam, erre nagyon adott –, ha nem volt időm kiélvezni az ízharmóniát. Utáltam ezeket a „gyorsan gurítsuk le a kávét” perceket. Mire végre elérkezett az ebédidő, a kollégáimmal együtt már annyira éhesek voltunk, hogy az étkezést lezáró kávéra szintén csak percek jutottak. Pedig úgy maradtam volna még beszélgetni a többiekkel, de a sok feladat visszaszólított minket az irodába. Így ment ez évekig, amíg meg nem születtek a gyerekek.

Eleinte, amíg kicsik voltak, nem volt sok különbség a munkahelyi és az otthoni kávézás között. Pici gyerekek mellett évekig nincs megállás. Amint nagyobbak lettek és megkezdődött az ovis korszak, minden megváltozott. Otthagytam a multit, GYES után már nem oda mentem vissza dolgozni, hanem otthoni munkát vállaltam, igaz, kevesebb pénzért. Ez mindenkinek sokkal kényelmesebb volt. Nyugodtabb voltam, a gyerekek és a feladataim miatt is.  Nem éreztem a stresszt, ami évekig annál a nagy cégnél kísértett. Nem mondom, hogy nem szerettem a pörgést, az izgalmas feladatokat, a kiváló fizetést, de anyaként megváltoztak a prioritások.

Most, hogy itt ülök csendben, egyedül és élvezem a kávét, rám tör a gondolat, miszerint egyáltalán nem hiányzik a régi életem.  Akkoriban egyszerűen nem engedhettem meg magamnak egy nyugalmas félórát, de még tíz percet sem. Szabadságok ideje alatt próbáltam bepótolni a kimaradt, pihentető perceket, de sokszor elég hamar befuccsoltak az előre eltervezett nyugis kávézgatások. Valahogy annyi programot zsúfoltam bele a kevéske szabadidőmbe, hogy pont a „csak ülök és nézek ki a fejemből” rész maradt ki.

Életmódot kellett váltanom ahhoz, hogy megéljem a zavartalan, semmittevős, jóleső kávézással teli pillanatokat. Mosolyogva kortyolom az utolsó cseppeket. Tettrekészen pattanok fel a székből, és dudorászva indulok a dolgozószobába, hogy megkezdjem a napi munkát…