2. rész

A következő napok csigalassúsággal telnek. Annyira várom már, hogy kettesben legyünk, hogy alig bírok a fenekemen megülni. Ha tehetném puszta kézzel tekerném az órát előre. Nagy reményekkel gondolok a jövőre. Hátha most… hátha most megváltozik minden… talán sokkal többet érez irántam… sőt, talán ő is azt érzi, amit én.

***

Végre valahára elérkezik találkozásunk időpontja. Szombat reggel boldogan, de hulla fáradtan kelek ki az ágyból. Szinte le sem hunytam a szemem egész éjszaka. Végig az járt a fejemben, hogy mi fog történni kettőnk között. Nagyon hamar elkészülök, de igyekszem közömbös arcot vágni a családom előtt. Egyelőre nem akarom elárulni nekik, hogy az egyik kollégámmal randevúzom. Ők azt hiszik, egyik barátnőmmel ebédelni megyek, utána meg esetleg csajos estét tartunk. Márkot ezért arra kértem, hogy ne a házunk előtt álljon meg a kocsijával, hanem néhány utcával arrébb.

Pontban délben végül kisétálok házunk kapuján, szép ruhában, kisminkelve. Izgatottan ballagok az előre megbeszélt helyre, ahol Márk már vár rám. Szárnyalok a boldogságtól, minden porcikámban érzem, hogy élek. Mosolyogva szállok be az autójába. Ahogy egymásra nézünk minden megváltozik körülöttem. Egyszerre vagyok zavarban és teljesen a magam ura. Most biztos vagyok benne, hogy látok valami mást is megcsillanni a szemében. Úgy érzem ez a nap fordulópont lesz az életemben.

Amikor elindulunk megkérdezi, hogy meddig érek rá, meddig maradhatok vele. Nagyot nyelek, megint elpirulok. Csak annyit suttogok, hogy bármeddig, amíg neki is jó. Mosolyogva bólint, látom rajta, hogy nagyon örül, hogy nem vagyunk időhöz kötve.

Egy pici, hangulatos vendéglőben ebédelünk. Jókat beszélgetünk, sokat nevetünk. Egy pillanatig sincs kínos csend közöttünk. Olyan, mintha már évek óta ismernénk egymást.

Hamar elszalad az idő, már sötétedik mire kilépünk az étterem ajtaján. Márk tanácstalanul néz rám, láthatóan ő sem szeretné, ha véget érne az este. Ahogy a kocsija felé sétálunk felragyog az arca.

– A nagy sietségben elfelejtettem az e-book listát elhozni. Esetleg lenne kedved feljönni hozzám és kiválogatni? – kérdezi miközben egyik lábáról a másikra áll. Láthatóan megint zavarban érezi magát.

Annyira izgatott vagyok, hogy csak egy bólintásra futja tőlem. Minden porcikám arra vágyi, hogy végre igazán kettesben legyünk. A hozzávezető úton egyre jobban urrá lesz rajtam egy bizsergető érzés. Márk kedves és figyelmes velem, teljesen elbűvöl a személyisége. Olyan gyorsan telnek a percek, hogy arra eszmélek, már a lakásán vagyunk. A radiátor előtt összekuporodva ülünk egy kényelmes matracon, ölemben a laptopja, amin egy végtelennek tűnő címlista sorakozik. Próbálok koncentrálni, de most egyáltalán nem érdekelnek a könyvek, engem csak Márk érdekel.

Folyton oldalra pillantok, engem néz, de nem mozdul, nem akar zavarni. Egyre nehezebben tűrtőztetem magam, finom, férfias illata teljesen elbűvöl. Centikre van csak tőlem. Feltűnhet neki, hogy nem is válogatok a listáról, mert elveszi az ölemből a laptopot. Összecsukja és félrerakja. Nem szólok, csak kérdőn nézek rá, ő pedig gyengéden a fülem mögé simítja az egyik kósza hajtincsemet.

– Dorina – suttogja, egészen közel hajolva – nagyon tetszel nekem. Már a legelső nap, ahogy megláttalak az irodában teljesen odáig voltam érted.

Nem tudok válaszolni, szavai felkavarnak. Lassan közeledik felém, majd finoman az ajkával megérinti a számat. A szívem majd kiugrik a helyéről. Annyira boldog vagyok, hogy azt elmondani nem lehet. Márk nagyon gyengéd velem, finoman csókol, ölel. A mennyekben érzem magam. Figyelmessége könnyeket csal a szemembe. Sosem éltem még át ehhez foghatót. Szívem hevesen kalapál, mindkettőnk vágya feléled, de Márk megálljt parancsol magának. Halkan belesuttog a nyakamba:

– Ma éjjel már attól is boldog vagyok, hogy a karjaimban tarthatlak.

Szorosan hozzásimulok, minden maradék félelmem és kétségem eloszlik. Szerelmes vagyok, először és igazán az életemben.

***

Hajnalban, amikor már félálomban összegömbölyödve bújok hozzá, kiszalad egy kérdés a számon.

– Ha már az első pillanattól tetszettem neked, miért vártál ilyen sokáig, hogy elhívj egy randira?

Néhány másodpercig néma csend vesz körül, aztán belesuttog a hajamba.

– Hónapokkal ezelőtt megkérdeztem Zsuzsa kolléganődet, hogy mit gondol, eljönnél-e velem valahova munka után. Ő azt mondta, úgy tudja, neked már tetszik valaki, így hagyjalak békén, ne is próbálkozzak nálad, csak bolondot csinálnék magamból.

Szíven ütnek a szavai, de egyben elönt a mérhetetlen harag Zsuzsa iránt. Sosem említette nekem ezt a beszélgetést, pedig számtalanszor szóba került közöttünk Márk. Emellett sosem mondtam neki, hogy bárki is tetszene. Annyira nem vagyunk jóban, hogy megosszam vele a legbensőbb magánügyeimet. Viszont ezzel a húzásával bizonyosságot nyert a gyanúm, hogy Zsuzsának is tetszik Márk, hiába van vőlegénye.

– Aztán mégis úgy voltam vele, hogy adok egy esélyt magamnak, hátha mégis tetszem neked, és eljössz velem valahova. Ezért is találtam ki, hogy megmutatom az e-book gyűjteményemet. Amikor egyszer említetted, mennyire szeretsz olvasni, rögtön meg volt a tökéletes indok egy munkán kívüli találkozóra – folytatta halkan, közben még szorosabban ölel magához.

– Csodás ötlet. Ez a legszebb karácsonyi ajándék – suttogom mosolyogva és boldogan simulok hozzá.

– Így van! El sem hiszem, hogy egy meseszép ajándékot kaptam idén! Nézd, mennyire passzolunk – simít végig a hátamon – pont ide férsz a karomba, ide tartozol, itt a helyed.

Szavai lángra lobbantják a szívemet. Hihetetlen számomra, hogy létezhet ilyen harmónia és egység két ember között. Kislánykoromban csak álmodtam erről, imádtam a hercegnős, romantikus meséket. Az volt a vágyam, hogy nekem is legyen egy mindent elsöprő szerelemben részem. Amikor megtalálom a másik felem, akivel örökkön örökké boldogok lehetünk.

És tessék, idén karácsonykor valami különös csoda folytán, a sors megadta ezt nekem. Hiába Zsuzsa ármánykodása, van, amit nem lehet megakadályozni. Van, ami mindennél erősebb.

Attól a naptól kezdve hiszek a csodákban…