Booksi interjú

Booksi: Mikor döntötted el, hogy szerző leszel, és mi vezetett a publikáláshoz?

Elena: Néhány éve, pontosabban 2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásom. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Végül pár nap gondolkodási idő után elhatároztam, hogy „Miért ne!” kilépek az olvasók elé.

Nagy lelkesedéssel és izgalommal aztán szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Innen pedig nem volt megállás, elkészült írói weboldalam is, ahová kezdetben novellák és rövid történetek kerültek fel, később pedig a megjelent könyveimmel kapcsolatos információk (beleolvasó, fülszöveg, könyves felületek, ahol beszerezhetők).

Booksi: Ha egy új ötlet támad, miközben még egy könyvön dolgozol, mihez kezdesz? Hajszolod a mindkettőt vagy előbb fejezed be a jelenlegi projektedet?

Elena: Kezdetben beleesetem abba a hibába, hogyha jött egy ötlet azzal is foglalkozni kezdtem, ez pedig teljes káoszt eredményezett nálam. Feszült lettem, nehezebben ment az alkotói munka is. Így tanulva ebből a hibámból, ma már csak egy regényre koncentrálok. Egy-egy vers vagy novella azért belefér a nagyobb projektek mellett, de ezen kívül más nem.

A folyamatban lévő kéziratom mellett jelenleg két regény ötlet várakozik, hogy papírra vessem.

Booksi: Ismertesd az írási folyamatot. Vázlatok, cselekmény és tervek, vagy inkább organikus az írásod?

Elena: Amikor A Varázslónő kéziratát kezdtem írni még nagyon ragaszkodtam a részletes fejezet vázlathoz. Mire eljutottam a könyv háromnegyedéig észrevettem, hogy egyre jobban engedem el a terveket. A váza megmaradt ugyan, de sok változáson ment át a regény mire elnyerte végső formáját.

Mostanában már csak rövid jegyzeteket készítek. Elég csak néhány szó, amiből beugrik, hogy mire is gondoltam.

Egyébként az a történetem jut el a kézirat megírásának szakaszába, ami annyira nagy hatással van rám, hogy ki tudja várni, míg elkészülök azzal, amivel éppen dolgozom.

Booksi: Mondd el nekünk, mit szeretsz a legjobban az írásban.

Elena: Számomra az írás a teljes kikapcsolódást jelenti. Kiszakít a hétköznapi életemből és egy olyan világba repít, amiben azzá válhatok, akivé csak szeretnék. Én alkotom a szabályokat, én hozok meg minden döntést. Így aktív szereplőjévé válok a történetnek.

Emellett lelkileg feltölt és erőt ad az írás. Az olvasók szeretete és biztatása pedig annyi örömet és boldog pillanatot okoz, hogy kárpótol a nehéz percekért. Sajnos, mint minden másban is, az írás sem mindig csak a jó dolgokról szól.

Booksi: Esetleg beépítettél az írásaidba korábbi tapasztalataidból vagy munkádból/végzettségedből?

Elena: Tudatosan nem, de volt már rá példa, hogy egy-egy élethelyzet hatással volt a történeteimre. Egy-egy mondat vagy egy szó elegendő, hogy elinduljon bennem egy ötlet. Alapvetően teljesen a fantáziámra hagyatkozom, nem megtörtént eseteket dolgozok fel. De nyilvánvaló, hogy ami nagy hatással van rám, abból akár elindulhat valami. Lehet egy film, egy könyv, egy beszélgetés, ami megadja a lökést és már ki is alakult egy új történet a fejemben.

Booksi: A főszereplőddel azonosulsz, vagy olyan karaktert alkottál, aki az ellentéted?

Elena: Mind a két karaktertípust beépítettem már a történeteimbe. Nagyon hangulatfüggő melyikkel szeretek dolgozni. Az ellentétes karakterekben számomra több kihívás van, bár jóval több energiámat emészti fel. Mivel nagyon máshogy kell gondolkodnom, mint akkor, amikor teljes mértékben azonosulni tudok a szereplővel.

Booksi: Jellemezd könyveidet 10 vagy kevesebb szóban azok számára, akik csak most hallanak róla.

Elena: Könyveim olyan romantikus történetek, melyek mély érzelmekkel vannak átitatva. Olvasóim egyöntetű véleménye: könnyed stílus, letehetetlen könyvek.

Booksi: Van valami, amit szeretnél, ha az emberek magukkal vinnének a könyvedből?

Elena: Mind a két könyvemben olyan karakterek a főszereplők, akiknek kvázi egy tanulási folyamaton kell átmenniük mire a történet végére érnek. Mindegyikükre fel lehet nézni, mert sok viszontagság után is erősek maradnak és megtalálják a számukra legjobb kiutat a nehéz helyzetekből.

Szeretném, ha ők példaként szolgálnának mindenkinek. Sosem szabad feladni, még a legkilátástalanabb életszakaszban sem, mert mindenre van megoldás, még akkor is, ha küzdeni kell érte.

Booksi: Eddig melyik a kedvenc (vagy legnehezebb) fejezeted, amit valaha írtál?

Elena: A Lélekszilánkok könyvem Vágyak című történetében van több jelenet, amit nagyon nehéz volt megírni. Komoly és nehéz témát boncolgat az az írásom. Egy tökéletesnek látszó házasságba tekinthetünk be, és ahogy haladunk a történetben úgy bontakozik ki a szemünk előtt a két főszereplő igazi énje. Nem szeretnék spoilerezni, de sokkal mélyebben megérintett engem is, mint azt az elején gondoltam. Nekem is könny szökött a szemembe egy-egy fájdalmasabb jelenetnél.

Booksi: Tapasztaltad már az írói leblokkolást, ihlet nélküli időket? Hogyan kezelted?

Elena: Szerencsém van, mert eddig még hosszú időre nem tapasztaltam írói blokkot. Inkább az időhiány, ami gátol az alkotás folyamatában. Számtalan ötlet várakozik a fejemben, hogy megvalósítsam őket, de sajnos a nap nekem is 24 órából áll, így van, amikor nem tudok leülni a gép elé, hogy folytassam a kéziratomat vagy megírjak egy rövid novellát.

Rövidebb időre viszont előfordult, hogy hiába volt egy ötletem nem tudtam igazán belemerülni az írásba, egyszerűen nem kapott el a lendület. Ilyenkor hagyom, nem erőltetem és mással foglalom el magam. Sétálok egyet, olvasok vagy megnézek egy filmet. Általában néhány nap és minden visszazökken a megszokott ritmusba.

Az interjút a Booksi oldalán is megtaláljátok:
https://booksi.hu/interju-elena-honoria-szerzovel