Álom

Álom – 1. rész

Álmodom. Félig a valóság, félig álomország között lebegek…

Mikor kinyitom a szemem, ismerős helyen találom magam. Tudom, hogy jártam már itt. Jó érzés itt lenni, megnyugtató. Körbenézek. Az ablakokon ömlik be a tavaszi napsütés. Végignézek magamon. Csak egy fehér pántos “ruha” van rajtam, a fenekem pont eltakarja. Csend van, csak a lélegzetemet hallom. Torkomban dobog a szívem, érezem, nem vagyok egyedül…

Félnem kéne, azt hiszem, de inkább izgatott vagyok. Bemegyek a konyhába, meglátok egy csésze kávét az asztalon. Elmosolyodom, most inkább másra vágynék. Ujjamat finoman végighúzom a csészén. Ki rakta ide? ezen jár a fejem. Erős kéz ránt magához, nem engedi, hogy megforduljak. Erősen tart, száját nyakamra szorítja, és finoman csókolja a bőröm. Felsóhajtok…

De régóta vágyom erre! behunyom a szemem. Nem mozdulok, várom, mi lesz. Lassan felhúzza a ruhám, és belemarkol a fenekembe. Hallom, hogy felsóhajt, érzem, még szorosabban ölel. Tudom, hogy kíván. Én is kívánom őt, de nem mozdulok, nem akarom, hogy az álom véget érjen…

Megfordít, szemem csukva tartom. Rászorítja száját a számra, csókja szenvedélyes, követelőző. Olyan érzésem támad, menten felfal, annyira akar engem. Még, még, még! – gondolom. Ne hagyd abba, kérlek! – félek, hogy mindjárt vége az álomnak. Hirtelen felkap, az előszobába visz, nekinyom a falnak. Ismerős érzés, egyszer már átéltem. Ruhám már egészen a derekam fölött van, a pánt lecsúszik vállamról, közben a nyakamat csókolja. Nem enged. Érzem, siet. Tudja, hogy kevés az időnk, de mindent akar, ahogy én is. Kezem életre kel, muszáj megérintenem, csak egy kicsit… Elveszek az emlékekben, érzem erős vállát, finom illatát. Kezem lejjebb csúszik mellkasán, bebújok a pólója alá. Ismerős terepen vagyok. Találkoztunk már, tudom, hogy így van. Testem megismeri. Nem tudok tovább gondolkodni, mert szája lejjebb vándorol a testemen. Csókol, ahol csak ér… olyan régen történt, de egyikünk sem felejtette el.

Emlékezni kezdek… az álom lassan szétfoszlik. Jaj ne!!! Maradj még, kérlek! – de a valóság könyörtelenül átveszi az uralmat felettem…

Felébredek… egy másik helyen. Pizsamám nedvesen tapad rám. Kinyitom szemem, még mindig érzem csókját a testemen. Nem tudom elfelejteni… kísérteni fog… így hát várom, hátha jön egy újabb álom, és visszatér hozzám…

***

Következő rész:

Álom – 2. rész